Az utcabűvészet műfaja rendkívül népszerűvé vált az elmúlt években. Az utcabűvészeknek még világbajnokságot is rendeznek, mely holnap, augusztus 27-én indul a németországi St. Wendelben. Ám az utcai előadókat, különösen a zenészeket nem látják mindig mindenhol szívesen. Íme egy kis betekintés a jogi helyzetükbe az Utcabűvészek Világbajnoksága apropóján.

Az Amerikai Polgári Jogi Unió (American Civil Liberties Union, ACLU) rendszeresen támogat pereket olyan hatóságok ellen, amelyek utcai előadásokat tiltanak be, vagy utcai előadókat zaklatnak. A művészek érvei általában az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának azon első kiegészítésén alapulnak, mely így szól: „A Kongresszus nem (…) csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából”.

A bíróságok láthatóan egyetértenek az ACLU és a védencei érvelésével. Egy fellebbviteli bíróság például 2005-ben hatályon kívül helyezett egy Miami Beach-i rendeletet, mely gyakorlatilag betiltotta a területen az utcai előadásokat. A precedensek ellenére azonban folyamatosak a konfliktusok a hatóságokkal még az olyan városokban is, mint Las Vegas – ott a hírek szerint a művészeket olyan érvek alapján zaklatják, mint a közlekedés megzavarása, koldulás, vagy üzleti tevékenység engedély nélküli folytatása.

A hatóságok elkötelezettsége a tiltás mellett több probléma miatt lehetséges, ideértve a közterületek biztonságát, a városlakók nyugalmát stb. Ugyanakkor az „engedjük szabadjára a dolgokat” és a „tiltsunk be mindent” hozzáállások között létezik arany középút is.

Londonban például az utcai előadások nem megengedettek, de a Covent Gardenben nagy hagyományuk van: a hely a hatóságok által is elismert kivétel, természetesen a lakosok és a turisták nagy örömre. Azok a művészek, akik itt akarnak szerepelni, engedélyt kell, hogy kérjenek, de a műsoruk minőségét nem vizsgálják.

A svájci Lausanne rendeletben szabályozta az utcai művészetet, ami tehát legális, de a művészeknek be kell tartaniuk bizonyos szabályokat. Ezek az előírások a műsorok hosszát, helyszínét, időpontját szabályozzák, de itt sem találkozunk minőségi követelményekkel – a város tehát nyitva áll mindenki előtt.

Magyarországon az önkormányzatok joga szabályozni a kérdést. Néhányan meg is teszik, mint például Szeged. Budapesten viszont szabad a pálya, mert nincs a témára nézve szabály (voltak ugyan szabályozási javaslatok, de nem mentek át a Fővárosi Közgyűlésen). A Népszabadság kérdésére egyébként városházi források Párizst emlegették, ahol az előadók korlátozás nélkül léphetnek fel (a valóságban van egy engedélyezési eljárás, noha a hírek szerint azért enélkül is tolerálják a művészeket).

Világos, hogy az utcai művészet népszerű. Hangulatot csinál, közösséget teremt. Egyes városok előbb jönnek rá erre, mint mások, és megpróbálják a felek érdekeit összeegyeztetni, s megpróbálnak városképet építeni az utcai művészek tehetségére. Az Utcabűvészek Világbajnokságának helyszíne, St. Wendel ilyen város, mint ahogy Pécs, Európa Kulturális Fővárosa is (pár napja ért ott véget egy utcazenész fesztivál, egy hónappal ezelőtt pedig egy cirkusz és utcaszínház fesztivál).

Biztosan mindenhol lehetséges az alkotmányos kompromisszum a biztonsági megfontolások, a lakossági elvárások és az előadók alkotmányos jogai között, jó példákat mindenesetre találhatunk erre. A tiltás mindig egyszerű, de általában alkotmányellenes és igazságtalan. Nehezebb a legtöbbet kihozni a dolgokból. Az okos városok már rájöttek erre, és megteszik, amit meg kell tenniük.

» vissza

Név: E-mail (nem hozzuk nyilvánosságra): Honlap: Üzenet: Írja be a képen látható kódot: